Lásd másképp szemléletformáló napunkról összefoglaló

Mindenki életében vannak olyan álmok, amelyeknek a kivitelezése egyéni feladat, és vannak azok, amelyek megvalósításához több ember összefogása, együttműködése szükséges. A “Lásd másképp!” szemléletformáló nap álma ez utóbbiba tartozik.

Most szeretnénk bemutatkozni; azok a szakemberek, akik összefogtunk és megvalósítottuk ezt a megálmodott programot. A teamet a Szemléletmód Rehabilitációs Központ munkatársai, illetve két együttműködő partnerünk: az Együttlátók Alapítvány elnöke, és a „Láss velünk!” Audionarrátorok Társasága egyik munkatársa alkotja.

Láttatjuk magunkat a mellékelt képen is, és – a résztvevőkhöz hasonlóan – a programmal kapcsolatos reflexióinkat is közzétesszük.

A fotó alapján balról jobbra haladunk a gondolataink megosztásával.

Csernák Edina pszichológus (Szemléletmód Rehabilitációs Központ):

“Hálás vagyok, hogy ezeknek a napoknak szakemberként részese lehettem. Bízom benne, hogy a résztvevők legalább annyi mindent kaptak az egyes napok során, amennyit én tanultam a személyes történeteik, gondolataik, érzéseik őszinte megosztása által. Mindezek engem is segítenek a további kliensekkel végzett munkám során.”

Kocsmárszky Judit gyógypedagógus, mentálhigiénés szakember, a program megálmodója, szakmai vezetője (Szemléletmód Rehabilitációs központ):

„Szeretném először a team tagoknak megköszönni, hogy magas szintű szakmai tudásukkal nem csupán a programmal kapcsolatos terveim finomhangolásában voltak a segítségemre, hanem az álom megvalósításában is! A megtartott szemléletformáló alkalmakra pedig két szempontból is szeretnék reflektálni.

Az egyik: A résztvevők jelenléte számomra annak a mutatója, hogy mennyire szeretik látássérült hozzátartozóikat, és mennyire szeretnének nekik valódi támogatást nyújtani! Számomra felemelő a szeretet kifejezésének ilyen kézzelfogható bizonyítéka ebben az egyre inkább elhidegülő világban. Továbbá, részvételük igazolja egyfelől azt a felvállaláshoz szükséges alázatot, bátorságot és őszinteséget, hogy nem mindent tudnak megfelelően kezelni a látásvesztés kapcsán kialakult helyzetekben, másrészt arra a fajta belső igényre is bizonyíték, hogy szeretnének fejlődni. Ez utóbbiak pedig mély tiszteletet ébresztettek bennem irányukba.

A másik: Azt tapasztaltam egy-egy szemléletformáló nap után, hogy ez a program úgy működik, mint egy jól megírt könyv, amit minden olvasó az egyénileg eltérő tapasztalataival, elakadásaival, illetve aktuális lelkiállapotában olvas. Ennek ellenére, a nem egyénre szabott, a mindenki által olvasott történetnek olyan hatása van, ami személyre szólóvá, aktuális üzenetet hordozóvá emeli az olvasási élményt. Éppen ott mozdíthatja jó irányba az olvasót, ahol szüksége van rá. Legyen ez új szempont(ok) megismerése egy adott dolog kapcsán, vagy “csak” annak a felismerése, hogy a küzdelmeiben nincs egyedül. Ez a szemléletformáló esemény is ilyen: a programpontok nem egyénre szabottak, minden résztvevő ugyanazt élte meg, mégis személyre szóló üzenettel, megsegítéssel gazdagodtak a nap végére.

De nem csupán ők, hanem őszinte visszacsatolásaik révén jómagam is gazdagabbá váltam, hiszen rengeteget tanultam tőlük. Ezért pedig hálás vagyok nekik.”

Bieber Mária tiflopedagógus (Együttlátók Alapítvány):

„Örömmel vettem részt a szemléletformáló programban. A program ötlete, célkitűzése és megvalósulása közel állt hozzám, és tapasztalatom szerint nem csupán a látássérült emberek jól látó hozzátartozói számára, hanem a jelenlévő szakemberek számára is mindig volt pozitív hozadéka. Az első blokk célja, melyet az Együttlátók Játékklubjában már kipróbált, közösségépítő játékokból válogatva állítottam össze, az volt, hogy a résztvevők egyszerű, a jó alaphangulatot megteremtő feladatokon keresztül ismerkedjenek meg egymással, tanulják meg egymás nevét, tapasztalják meg, milyen az, amikor a memóriájukra, a tapintásukra, illetve egymás hangjára figyelve oldanak meg egy-egy könnyűnek látszó játékos feladatot. „Az élet játék” – és mi ezekkel a játékokkal hangolódtunk a program további részére, melyben a résztvevők egyre több és egyre komolyabb kihívással találkozhattak.”

Fekete Csilla rehabilitációs tanár, audionarrátor („Láss velünk!” Audionarrátorok Társasága):

” Nagy örömmel fogadtam a felkérést a programban való részvételre, hiszen mindig is tisztában voltam azzal, hogy egy olyan súlyos trauma, mint a látás teljes, vagy részleges elvesztése az érintett személy szűkebb környezetének a vesztesége is, azaz a mindennapi harcok és küzdelmek a családtagok és a hűséges barátok életét is megváltoztatják.

A szemléletformáló 3 alkalmon összejött csapatok tagjaitól olyan mély és őszinte megfogalmazásait kaphattam ezekben a mindennapi próbatételekben való megállásnak, vagy éppen elbukásnak, ami számomra még tovább árnyalta a látássérült embereket körülvevő hozzátartozók és barátok naponta megélt fizikai és lelki küzdelmét a veszteség feldolgozásának a folyamatában.

A résztvevők megnyilatkozásaiból arra is reménységem van, hogy a látássérült szerettük szemüvegén keresztül szemlélt világ -amit pár óra erejéig élhettek át-, segített számukra abban, hogy közelebb jussanak családtagjuk, barátjuk teljesebb megértéséhez és elfogadásához.”

Veress Éva Ilona gyógypedagógus, látássérült személyek rehabilitációs tanára (Szemléletmód Rehabilitációs Központ):

„” A megvakulás, különösen, ha az élet későbbi szakaszában történik, hatalmas, akár mindent elsöprő kihívást jelenthet az embernek: új életmódot kell találnia, és a régi … világ helyén új világot kell berendeznie” (Oliver Sacks)

De ennek a világnak a részei a házastársak, gyermekek, szülők, rokonok, barátok, … is, akik a szemléletformáló napok alkalmával, ha kicsit is, de minden érzékszervükkel átélhették egy látássérült személy mindennapjait, elmondhatták saját gondolataikat erről a változásról.

Köszönöm minden résztvevőnek és kollégának a nyitott hozzáállást, az érzelmek megosztását, melyek számomra is új tapasztalatokat hoztak az eddigi alkalmakon.”

Kállai-Mikola Gyöngyvér rehabilitációs szakember (Szemléletmód Rehabilitációs Központ szakmai vezetője):

„Mindig is nagyon fontosnak tartottam a hozzátartozók és barátok szerepét a teljes rehabilitációs folyamatban. Úgy gondolom ők azok, akik a megfelelő idejű és mennyiségű támogatással a nap 24 órájában segítik a látássérült személyeket a kompetenciáik, szerepeik visszanyerésében, megtartásában. Mi szakemberek ezt a rehabilitációs foglalkozások során tudjuk megtenni, de a nap többi részében nem mi vagyunk az a megtartó erő, amire ilyenkor szükség van. Ezért a hozzátartozók és barátok bevonása a folyamatba, a szemléletformálás kiemelt jelentőségű a rehabilitáció sikeressége szempontjából is.”