„GÁTLÁS(S)-OKKAL” április 11-i szemléletformáló nap összefoglalója

Minden alkalommal tisztelet és elismerés van bennem azok iránt a hozzátartozók iránt, akik vállalják azt a nem kis kihívást, hogy látássérült hozzátartozójukhoz hasonlóan vizuális kontroll nélkül, vagy minimális vizualitással éljenek meg mindennapi élethelyzeteket. Ehhez nem csupán nyitottságra, hanem bátorságra is szükség van.

(Kocsmárszky Judit a projekt szakmai vezetője)

Íme az első alkalmon részt vevő bátrak visszajelzéseiből egy csokornyi:

Vakszerencse (játékos ismerkedés blokk ):

„Legalább nem láttam a többiek megrovó arckifejezését amiatt, hogy nem tudom megjegyezni a neveket.”

„Sokkal könnyebb úgy részt venni egy játékban, hogy vizuálisan is kontrollálni tudom, hogy az előttem lévő következik és mit mond, mint csupán hallás alapján lekövetni.”

A képzelet ereje (akadálymentesített kulturális program blokk):

„Jó volt, hogy hallottam az audionarrációról, mert nagyon beszűkült az életünk.”

„Nagyon nehéz érthetően leírni azt, amit látok, hiszen számomra egyértelmű a látvány, és éppen az egyértelműsége miatt nem tudom megragadni az informatív részeket.”

„Elképzelni sokkal könnyebb volt narráció alapján, mint megfelelően tolmácsolni a látottakat.”

BOTorkáLÁS(S) (tájékozódás és közlekedés blokk):

„A korlát nélküli lépcsőzésnél remegett a lábam.”

„Mennyire el tud veszni az ember!”

„Nagyon rossz volt, mert végig azt éreztem, mintha lenne valami előttem.”

Vak tyúk is talál szemet (étkezés blokk):

„Minden falatnál meglepődtem azon, hogy mi van a villámon – vagy mi nincs.”

„Nagyon furcsa volt számomra, hogy néma csöndben ettünk!”

„Úgy éreztem, mintha a mellettem ülő az én tányéromból evett volna.”

Ami a szívedet nyomja (kötetlen beszélgetés blokk):

„Nem csak az ő élete szűkült be, hanem az enyém is.”

„A közvetlen tapasztalat kézzelfoghatóbbá tette a látássérült hozzátartozóm küzdelmeit, nehézségeit, elakadásait, de a fejlődését, sikereit is.”

„Kicsit bepillanthattam a hétköznapi élet nehézségeibe, amit neki okoz a látássérülés.”

„Kipróbálhattam a kiszolgáltatottság helyzetét abban a tudatban, hogy ez nem örökké tart. Látom most már, hogy mennyire nyomasztó lehet, hogy ebből a helyzetből nincs kiszállás.”

„Azért az nagy megkönnyebbülés volt, amikor kiderült, hogy nem kell, hogy egész nap folyamatosan rajtunk legyen a szemtakaró!”

Az élmények képekben az alábbi linken: