Munkatársaink

Megalakulása óta a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületének elnöke vagyok. Alapvetően szociális munkásnak tartom magam. Ennek mesterszintű minősítése mellett szervezetfejlesztő szupervizor és gyógypedagógiai asszisztensi végzettséggel is rendelkezem. Eredeti, virágkötő szakmámat látásom elvesztésekor, 24 éves koromban kellett feladnom, és más pálya irányába fordulnom.
Életem újrarendezésében óriási jelentőségű volt az elemi rehabilitáció nyújtotta lehetőség, mely során segítettek újradefiniálni önmagamat, megtanulni közlekedni és hitet adtak, hogy még előttem az élet, érdemes új célokat keresni. Ennek hatására már első főiskolás éveim alatt aktív résztvevője voltam az elemi rehabilitációs szolgáltatás országos szintű kiépítésének.
Ennek a lobby tevékenységnek volt köszönhető, hogy az országban regionális szintű, civil szervezetek által nyújtott ellátórendszer épült ki. Megtapasztaltam ennek az élethelyzetnek a nehézségeit és küzdöttem azért, hogy aki ilyen helyzetbe került, mint én, ne maradjon segítség és remény nélkül. Ezért támogatom teljes elköteleződéssel projektmenedzserként a központ munkáját.

---

13 éves koromban határoztam el, hogy látássérült emberekkel szeretnék dolgozni, ekkor még csak önkéntesként. Ez a döntés végül az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Gyógypedagógia Karára vezetett, ahol látássérültek pedagógiája szakos terapeutaként és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakos tanárként végeztem először, majd rehabilitációs szakemberként. 2008 óta tanítok különböző elemi rehabilitációs központokban, mind a civil, mind az állami szférában. Ez alatt az időszak alatt a tájékozódás-közlekedés és az Országos Felnőtt Látásvizsgáló és Állapotfelmérő Központ vezetőjeként a funkcionális látásvizsgálat vált a hozzám legközelebb álló területté. A kezdetektől fontos volt számomra, hogy nehéz élethelyzetben lévő embereknek egy kis örömet csempésszek az életébe, az önállóságuk fejlesztése által.

---

Mottóm: A fogyatékkal élő emberek is ugyanolyan emberek mint bárki más csak egy kicsit mások. 
2010 óta változott meg  az életem, azóta erősítem a látássérültek csapatát.
Eredeti végzettségem kulturális programszervező amit hosszú évekig gyakoroltam is, de kipróbáltam magam a telekommunikáció valamint  az autókereskedelem területén is.
Életem újratervezése során több látássérültekkel foglalkozó szervezettel kapcsolatba kerültem, azon dolgozom, hogy a fogyatékkal élő embereket is egyenrangú partnereknek tekintsék.
Célom, hogy a látássérültek irányába egyre jobban nyisson a társadalom,  hiszen minden ember más, fogadjuk el egymást úgy ahogy vagyunk.

---

2015-ben végeztem a Kodolányi János Főiskola szociális munka szakán. Szeretem a hivatásomat, mert egy örök kihívás. Csak annyit segíteni, amennyit szükséges. Lehetőséget találni ott, ahol sokan már nem keresik. Jelen lenni.
Izgalmas feladatnak tartom a társadalmi felzárkóztatást, legyen szó hajléktalan rehabilitációról- amelyben két évet dolgoztam-, fogvatartottak reintegrációjáról –amiről a szakdolgozatomat írtam- vagy látássérült személyek segítéséről –mely területen évek óta dolgozom.
A szociális munka azon területei állnak hozzám a legközelebb, ahol egy külön világba csöppenhetek munkám során az érintettek megismerése által. A látássérültek világa is ezért lett szerelem. A tartós bentlakásos ellátásban töltött évek után, fontosnak tartottam, hogy az elemi rehabilitációban is tapasztalatot szerezzek, meglévő ismereteimet mélyítsem és újakat tanulhassak.
Örülök, hogy részese lehetek a képessé tétel folyamatának és mindennapjaimban ezen munkálkodhatok.
Mindemellett fontosnak tartom a többségi társadalom érzékenyítését, körükben történő ismeretterjesztést, szemléletmód-formálást annak érdekében, hogy az esetleges félelmet, sajnálatot, zavart, bizonytalanságot, amit egy látássérülttel való érintkezéskor élnek át, fel tudja váltani az adekvát segítségnyújtás és az „ugyanolyan ember, mint te és én” érzés.

---

Szociális munkás végzettségem megszerzése után szociológia, majd kulturális antropológia irányába végeztem tanulmányokat. Felfogásom meghatározó vonása a társadalmi zavarokra, környezeti rendszerek problémahorizontjára visszavezethető egyéni szenvedéstapasztalatok reflexiója. Ebben az értelmezési keretben a rendszerszemléletű, relacionális vagy szerepeleméleti szempontok használata egyaránt hangsúlyos eleme a privát rehabilitáció cselekvési terének, egyúttal kijelöli annak hálózati megközelítését. Eddigi szakmai tapasztalatomat leginkább hajléktalan léthelyzetben élő, nagykorúvá vált állami gondozott, valamint mentális zavarokkal élő személyekkel végzett munkám során szereztem. A segítő munkám mellett kutatói tevékenységek felé is orientálódom, ahol leginkább a narratív identitással foglalkozom. A Szem(l)életmód Rehabilitációs Központ munkájában azért vállaltam szerepet, mert az intézményi struktúráktól távolodna, egyre inkább az önálló életvitel kompetenciáit támogató szervezet tevékenységébe szeretnék bekapcsolódni, ahol hatékonyan segíthetem a társadalmi integrációt.

---

A nálunk szolgáltatást igénybe vevő klienseket a legjobb rehabilitációs eredmény elérésnek érdekében többféle szakemberből álló team fogadja, melyben jómagam mentálhigiénés szemléletű gyógypedagógusként vagyok jelen.
A különböző mértékű látássérülésből adódó veszteségeket nem tudom pótolni, de abban mindenképpen tudok segíteni, hogy a kialakult helyzetben olyan technikákat sajátítson el az érintett személy, mellyel csökkentheti kiszolgáltatottságát és visszanyerheti autonómiáját. Ennek mértéke egyénenként változó.
Ebben a tanulási folyamatban számomra az egyén képessé tételén van a hangsúly. Nem csupán új technikák megtanítását jelenti ez, hanem egy, a jelenlétem által olyan biztonságos környezet megteremtését, melyben az érintett személy a technikák begyakorlásán túl saját képességeit is felfedezheti és kibontakoztathatja. Mozgósíthatja saját erőforrásait és felismerheti az önmagában rejlő lehetőségeket az új helyzethez való megfelelő alkalmazkodásra.
Az új technikák elsajátításának biztosításán túl – ami az én részem, úgy tapasztalom, hogy a sikeres együttműködés kulcsa a kliens belső motivációja.

---

Mindig is érdekelt maga az ember és a világ kapcsolata, hol van az ember helye a világban, hogyan hatnak rá a külvilágból érkező ingerek, benyomások és milyen az ezekre adott válasz. Mi történik akkor, ha e kapcsolat bármelyik eleme megvaltozik? Utam az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karára (régi nevén) vezetett, ahol látássérültek pedagógiája és hallásserültek pedagógiája szakos gyógypedagógusként végeztem. Ízelítőt kaptam abból,  mire lehet építeni akkor, ha eme két érzékszervünk kiesik. Sokáig látássérült, vak gyerekekkel foglalkoztam. A tájékozódás és közlekedés tanítása közben sokszor tévedtünk el, majd találtunk közösen kiutat, visszatérést céljainkhoz. Kis kitérővel azt is kipróbálhattam milyen, ha a látássérült személyek tanításánál használt módszereket tűzoltók munkájában is alkalmazzuk, füstben, sötétben.

Egy idő után a felnőttoktatás is a munkám részévé vált. Nemcsak felnőtt látássérült személyekkel, hanem leendő szakemberek képzésével is foglalkozom.

---

2019 nyarán végeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán látássérültek pedagógiája és szomatopedagógia szakos gyógypedagógusként. Kezdetben a biológia érdekelt a leginkább, de már kiskorom óta azt gondoltam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, fejlesztésükkel, tanításukkal, segítésükkel. Az egyetemi hosszú terepgyakorlat során kerültem kapcsolatba a Rehabilitációs Központtal, mivel már akkor tudtam, hogy a későbbiekben a felnőtt korosztállyal szeretnék foglalkozni. Az iskola mellett folyamatosan dolgoztam, főként fiatalabb korosztállyal és a különböző évközi gyakorlatok során látássérült gyerekekkel is sikerült megismerkednem. Már akkor is tudtam, hogy az általános iskola nem az én világom, sokkal inkább az elemi rehabilitáció érdekel. Izgatott vagyok az elkövetkezendő időszak miatt és kíváncsi vagyok milyen kihívásokat tartogat.

2008-ban kerültem kapcsolatba a látássérült személyek elemi rehabilitációjával. A véletlenek sorozata sodort erre a területre, de nagyon hálás vagyok a sorsnak ezért, mert a későbbiekben, és most is meghatározó szerepet töltött be nálam ez a terület. 2017-ig aktívan dolgoztam látássérült felnőttekkel, és kisebb kitérő után 2021 óta igyekszem segíteni a szakemberek módszertani munkáját és 2022 novemberétől pedig a kliensmunkába is visszatértem. Rehabilitációs szakemberként minden gyógypedagógiai területen otthonosan mozgok, de a szívemhez a tájékozódás és közlekedés tanítás a legkedvesebb.

2005-ben, pályakezdő gyógypedagógusként szerencsém volt csatlakozni az elemi rehabilitációban dolgozó szakemberek csapatához, mely azonnal magával ragadott. Azóta rajongok a tájékozódás és közlekedés, illetve a mindennapos tevékenységek, és életvitelt segítő eszközök tanításáért. 2009-ben már rehabilitációs szakemberként segíthettem a klienseim életminőségének javulását. Ettől az időszaktól kezdve aktívan képzem a gyógypedagógus hallgatókat, illetve a leendő rehabilitációs szakembereket is. Tanulóimat/klienseimet tekintve egy ideje kizárólag iskoláskorú látássérült gyermekeket, fiatalokat tanítok, de most visszatérhetek az elemi rehabilitációba is, ami nagy örömmel tölt el.

---

A sérült, illetve a látássérült emberekkel való foglalkozás már nagyon régóta az életem része. Középiskolás korom óta biztosan tudom, hogy ez az én utam.  Eleinte gimnazista önkéntesként, majd főiskolás hallgatóként jártam programokra, rendezvényekre, táborokba, foglalkozásokra segítőnek, hogy minél többet tapasztalhassak, tanulhassak.

2005-ben végeztem az ELTE Gyógypedagógiai Főiskolai Karán látássérültek pedagógiája szakos tanár és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakos terapeutaként. Szerencsére volt lehetőségem bekerülni egy elemi rehabilitációval foglalkozó civil szervezethez, ahol végre elkezdhettem megtanulni a látássérült emberek tájékozódás- és közlekedés tanításának, illetve a mindennapos tevékenységek tanításának a gyakorlatát, és végre elkezdhettem a tanítást. 2009- óta pedig már rehabilitációs szakemberként dolgozom ezen a területen, illetve vállalom főiskolás hallgatók gyakorlat vezetését, képzését. Továbbá nagy tapasztalattal rendelkezem a halmozottan sérült általános iskolás és szakiskolás fiatalok tanításával kapcsolatban.

A munkám során számomra mindig a legfőbb cél, az egyéni igényekhez alakított maximális önállóság elérése, hogy az önrendelkező élet amennyire csak lehetséges, megvalósulhasson.

---

Pszichológus diplomámat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem Budapesten, klinikai – és egészségpszichológia szakirányon. 2019-2022 között egy tanácsadó cégnél dolgoztam, ahol pszichológusként elsősorban a kiválasztási folyamatokat támogattam, emellett munkám részét képezte különféle fejlesztési folyamatokban való részvétel is. A rehabilitáció világához az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet önkéntes programja révén kerültem közel. Az intézményben szerzett tapasztalataim hozzájárultak ahhoz a szemlélethez, ahogyan egy-egy kliensről gondolkozom. Fontosnak tartom, hogy egy segítői folyamatban az egyén egyediségére, szubjektív megélésére helyezzem a hangsúlyt. Munkám során arra törekszem, hogy egy emberre mindig egészként tekintsek: ne csak a betegséget vagy zavart lássam, hanem magát az embert, testi-lelki összefüggésében. A látássérülésből adódó megváltozott élethelyzetet értelmezhetjük egyfajta „határhelyzetként”, amely az egész személyiségre, életvezetésre kihatással van. Pszichológusként elengedhetetlennek tartom, hogy az érintett személyek támogatást, elfogadást és lehetőséget kapjanak. Közös munkánk során igyekszem segíteni klienseimet abban, hogy közelebb kerüljenek önmagukhoz és rátaláljanak belső erőforrásaikra. Módszerspecifikus képzések tekintetében autogén tréninget és irodalomterápiát tanulok, hiszem, hogy mindkét módszer hasznos lehet a látássérült személyekkel való munkám során.

---

---

Körülbelül általános iskola harmadikos lehettem, amikor megkaptam az első számítógépem, amin eleinte csak játszottam, amikor hétvégén otthon voltam, majd később egyre inkább azt éreztem, hogy nekem ennél több kell, így hát elkezdtem felfedezni azokat a lehetőségeket, amiket egy számítógép képes nyújtani. Ez volt az első mérföldköve a jelenlegi tudásomnak és elkötelezettségemnek az informatika iránt. Gimnázium után végeztem el egy OKJ-s két éves szakmai képzést, mellyel megszereztem a hálózati rendszergazda képesítésem, illetve nemzetközi C.C.N.A (Cisco Network Academy) tanfolyamának okleveleit is. Nemrég kezdtem el a Központban dolgozni. Az évek során felhalmozott tudásom eddig csak néhány leírásban tudtam átadni a világnak, viszont végre esélyem van olyan embereknek is átadni ezt a tudást, akik ráadásul a sorstársaim is, akik közül sokan azt hiszik, hogy az informatika azoknak való csak, akik jól látnak, pedig nem. Az informatika úgy hiszem mindenkié, aki szeretné, hogy az övé legyen, továbbá olyan, mint a LEGO, ha bárki megtanulja, hogy mely elem mire való, onnantól egy számítógép felhasználási lehetőségeinek csak a fantázia és a kreativitás szabhat határt. Azoknak az embereknek, akiknek átadhatom a tudásom akár csak kis töredékét is, az élményt is szeretném átadni, amit a felfedezés ad és ami később motiválhatja a saját terveinek megvalósításában őt.

---

A Budapesti Közgazdasági Egyetemen végeztem, később szoftverfejlesztői oklevelet is szereztem. 20 évet dolgoztam a Központi Fizikai Kutatóintézetben elemzőközgazdászként, majd vállalati rendszert fejlesztettem számítógéphálózatokra, valamint dolgoztam szoftverfejlesztőként a Mobil Segítőtárs project (MOST) csapatában. Néhány évet dolgoztam a Vakok Állami Intézetében informatika oktatóként. Jelenleg az ELTE Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Iroda (SHÜTI) informatikus munkatársa is vagyok. Néhány éve a Braille-bizottság elnökeként is dolgozom. Az első vakoknak készült távelérésű digitális könyvtárat (Vakok Elektronikus Arhívuma – VEA) a 90-es években két vak barátommal közösen hoztuk létre. Szabadidőmben szeretek tandemezni, túrázni, úszni.

---

Érettségi után informatikából alap, közép majd felsőfokú szakképesítést szereztem.
Az évek alatt az informatika szinte minden területét megjártam.
Beleértve az Informatikai tudakozót is, ahol It Help-ként dolgoztam.
Itt már jól kamatozott a széles körű informatikai ismeretem a jó kommunikációs készségeimmel.
Ezért mertem elvállalni az informatika oktatást látássérülteknek.
Az oktatásban igyekszem megismerni a kliensek problémáit és a száraz információk
helyett lehetőleg vegyítem az új ismereteket a kapcsolódó egyéni feladatokhoz/kihívásokhoz.
Az első elméleti felmérés után rend szerint egy gyakorlati felmérést/áttekintést is tartok,
ahol azonnal megmutatkoznak hézagok az ismeretekben akár haladó felhasználóknál is.
Hobbiként egyébként zenélek – énekelek és gitározok is a helyi zenekarban.
Három fiam van, egy nagykorú független és két kiskorú hiperaktív örökmozgó.